Nevezzük Kertész Néninek. Gyakran bejár kincses boltomba nézelődni, töltődni és bizony gyakran vásárolni is. Nem is kevésért. “Ki se nézném belőle…” mondanád. Kopottas, valaha láthatóan elegáns kabátjáról már itt-ott hiányzik a gomb is. A szeme viszont csupa mosolygás, derű és jóindulat. Meséiből már lassan az egész családot ismerem. A lánya… mindig rohan, soha nem ér rá. Fontos állásban dolgozik. És mindig elveszíti a fülbevalója felét. Aztán jön Kertész Néni és mindent orvosolni, megjavítani akar. Ha lehet, segítek ebben neki. Sokat szenved a bátyja mogorvaságától. Pedig naponta főz rá és viszi neki villamossal 3 kerülettel arrébb a meleg ételt “mert olyan sovány”. De meg sem eszi, nemhogy megköszönné. Nem baj. Kertész Néni másnap is viszi. Ja és ott vannak az unokák. Már nekik is lehet valami szép kislányosat vásárolni – rózsakvarcot például. Az egyik ilyen hosszabb nézelődés, vásárlás alkalmával bevallotta: azért egy szép borostyán karkötőt Ő is elfogadna, “milyen szépen állna”. Rácsodálkoztam. Aztán elszégyelltem magam. Hát miért is ne ? Ki mondja meg, hogy hány éves korig “illik” új ékszert venni ? Hisz mindannyian tudjuk, hogy minden napot olyan lelkesedéssel kellene kezdeni mintha az első lenne és olyan tartalmasan kellene megélni mintha az utolsó lenne. De sajnos már csak legyintünk és “viccesen” megjegyezzük “néni, már ne vegyen új télikabátot”. Milyen morbid. Nézzünk körül és lepjük meg a 80 év körüli Anyukánkat vagy Nagymamánkat valami szép – oké a korához illő (borostyán, gránát, jáspis, füstkvarc) – ékszerrel és higgyétek el nekem, nem marad el az öröm és a csillogás a szemekben! Boldog karácsonyi készülődést kívánok Mindenkinek sok szeretettel és mézeskalács illatokkal. Ámen.
Weboldalunk az alapvető működéshez szükséges cookie-kat használ. Szélesebb körű funkcionalitáshoz (marketing, statisztika, személyre szabás) egyéb cookie-kat engedélyezhet. Részletesebb információkat az Adatkezelési tájékoztatóban talál.
